Közhelyszámba megy, hogy a középkori Magyar Királyság vizekben gazdag területnek számított. Erről számol be a kevéssel 1300 után keletkezett Descriptio Europae Orientalis, ahogy Oláh Miklós Hungariája is hosszan ír a vizek gazdagságáról. Ez a sűrű vízhálózat a középkori gazdaság számos szegmensét érintette. Az elmúlt évtizedek kutatásai mind történeti, mind régészeti és természettudományos eszközökkel demonstrálták, hogy milyen összetett vízgazdálkodási rendszerek működtek a Kárpát-medencében.
A vizek manipulálásának célja nagyon különböző lehetett: az árvízi védekezés, a hatékonyabb mezőgazdaság, a halgazdaság éppúgy, mint a víz energiájának hasznosítása. Annak ellenére, hogy a vízellátás biztonsága a Kárpát-medence semelyik területét sem fenyegette jelentékenyen a középkorban, mégsem mondhatjuk azt, hogy korlátlan erőforrásról volt szó, hiszen a vizeknek csak kisebb részét tudták hasznosítani a középkor technológiai adottságai mellett. Az előadás ennek megfelelően a vízhasználattal kapcsolatos konfliktusok megjelenésével foglalkozik, elsősorban középkori példák felhasználásával.