2nd concert of the Asasello Quartet
LONGLEASH – PAYSAGES
Adam McCartney: Animation (2019)
Eva-Maria Houben: Ödland 4a (2009)
Klaus Lang: die fenster des universums (1999)
Jürg Frey: Paysage pour Gustave Roud (2007/2008)
Eva-Maria Houben: Ödland 4b (2009)
Pauline Oliveros: Tree/Peace (1984)
Pala Garcia (hegedű/violin), John Popham (gordonka/cello), Renate Rohlfing (zongora/piano)
Az est kurátora / Curator: Adam McCartney
A forest makes sounds of its own — remarkable sounds. Perhaps these sounds also mark the breadth, depth and borders of the forest space itself. There are also other sounds that signify “forest,” and yet other more enigmatic sounds that express embodied experiences, interactions and intensities between human and forest bodies.
In their multimedia concert “soundspaces,” Longleash delves into sound as means of knowing spaces in nature (real and imagined) and the ways we inhabit them (visually, sonically, and emotionally). Five perspectives on sound and environment engage differently with themes of visuality, scales of time and distance, and human presence in nature. Selected works are accompanied by film and photography by Pascal Perich and others.
In Paysage pour Gustave Roud, Jurg Frey uses sound and stillness to render a distant landscape’s visual surface, in homage to Roud’s landscape photography. Klaus Lang renders a yet more vacant sonic vista in die fenster des universums, invoking both the vacuum of outer space and a voided interior space. Adam McCartney's Animation (world premiere) examines the geography of the musical text made animate and ever-changing by its inhabitants, the performers. Eva Maria Houben calls for reflection on the timescales of the Anthropocene in Ödland 4, a sonic depiction of nature’s gentle reclaiming of a post-industrial wasteland. Pauline Oliveros’ Tree/Peace, a structured improvisation made of fluid, interdependent sonic events, asks for sound to communicate collective and individual musings on an imaginary tree and its scales of size, time and movement, drawing on performer/listener interactions, exchanges, memories and visions of tree life and space.
Longleash (Pala Garcia, violin; John Popham, cello; Renate Rohlfing, piano) is an ensemble with a traditional instrumentation and a progressive identity. The “expert young trio” (Strad Magazine) takes its name from Operation Long Leash, a Cold War era CIA operation that promoted American avant-garde artists in Europe. “Fearlessly accomplished” (Arts Desk UK), Longleash has earned a reputation in the US and abroad for innovative programming, artistic excellence and new music advocacy. Longleash has premiered over 30 works, and received critical acclaim for their “tight playing,” “lucid interpretations,” and “inspired” premiere recordings (Tempo).
A Longleash (Pala Garcia - hegedű, John Popham - cselló, Renate Rohlfing - zongora) zenekar hagyományos hangszerekkel, de progresszív személyiséggel. A “profi, fiatal trió” (Strad Magazine) a hidegháború egyik CIA “hadműveletéből”, az Operation Long Leash-ből vette át a nevét, amely az amerikai avantgárd művészetet népszerűsítette Európában. A “merészen tehetséges” (Arts Desk UK) Longleash újító előadásairól, művészi kiválóságáról és az újzene népszerűsítéséről vált ismertté Amerikában és azon kívül is. Több mint 30 művet mutattak be, és számos elismerést zsebeltek be a “feszes játékmóduk”, “tiszta értelmezésük” és “ihletett” felvételeik végett (Tempo).
Az erdőnek saját hangjai vannak - nem is akármilyenek. Még az is lehet, hogy ezek a hangok mutatják meg az erdei tér széltét, mélységét és határait is. Más rejtélyes hangok is jelölhetik az erdőt, az erdei és emberi testek közötti tapasztalásokat, interakciókat, intenzitásokat.
A Longleash hangtereket megjelenítő, multimédiás koncertje során a hangokban elmerülve ismerhetjük meg a természet valós és képzelt tereit, és azokat a módokat, ahogy mi magunk belakjuk ezeket, vizuálisan, hangszerűen és érzelmi értelemben is. A hang és környezet öt látásmódja lép kapcsolatba a vizualitás, idő és távolság, valamint az ember természetben való jelenlétének témáival. A kiválasztott darabokat Pascal Perich és mások által készített filmek, valamint fényképek kísérik.
Jürg Frey Paysage pour Gustave Roud című darabjában a szerző egyszerre használja a hangot és a mozdulatlanságot, hogy egy távoli táj vizuális vetületét jelenítse meg zenei eszközökkel, Gustave Roud fényképeihez hasonlóan. Klaus Lang még üresebb hangképet ad vissza a Die Fenster des Universums című darabban, amely az űrbéli vákuumot és a hiányos belső tereket is eszünkbe juttathatja. Adam McCartney Animation munkája, mely ősbemutatóként hangzik el a koncerten, egy olyan zenei szöveg földrajzát vizsgálja, melyet a lakói, az előadók tesznek élettel telivé és örökké változóvá. Eva Maria Houben az Ödland 4-ben elmélkedésre hív az antopocéi idők távlatában, miközben megrajzolja, hogyan veszi vissza fokozatosan a természet a területét egy posztindusztriális pusztaságban. Pauline Oliveros Tree/Peace darabja strukturált improvizáció, amely rugalmas, egymáshoz kötődő hangeseményekből épül fel, és amelyben a hangok egy képzelt fának adják át egyéni és közös elmélkedéseiket, valamint méretről, időről és mozgásról alkotott skáláikat. Mindez előadói és hallgatói interakciókon, emlékeken, és a fa életéről és teréről születő víziókon alapszik.